Spíler

Csak az oktatás?

Közzétéve: 2015. június 16. Szerző: Professor Blinkmann

class.jpegHétköznapi bölcsességként és elemzői toposzként is tartja magát az a nézet, hogy a gazdasági növekedéshez „elsősorban az oktatásba kell beruházni.” A jó oktatási rendszer önmagában is érték, ez tény. Az viszont már kevésbé egyértelmű, hogy milyen mértékben, milyen távon és milyen körülmények között van hatása a gazdasági növekedésre. Van-e értelme az oktatásra építeni egy ország gazdasági stratégiáját?

Persze mi is nagyon fontosnak tartjuk az oktatást, mint minden normális ember. Ki ne akarná azt, hogy a gyerekek jobb suliban tanulhassanak? Azt sem vitatja senki, hogy átlagosan sokkal több pénzt keres, és jobban érvényesül az, aki magasabb és jobb iskolát végzett. A probléma azzal a mítosszal van, ami a magyar gazdasági agytrösztök és liberális firkászok körében is terjed, amely szerint az oktatás fejlesztése önmagában elég lehet a hosszú távú gazdasági felzárkózáshoz. Tony Blair is úgy foglalta össze a programját annak idején, hogy „oktatás, oktatás, oktatás”, amivel arra utalt, hogy az mindent megold. A képlet azonban nem tűnik helyesnek. Erre hívja fel a figyelmet Ricardo Hausmann, a Harvard professzora is.

50 év alatt, 1960 és 2010 között a globális munkaerő által az iskolában töltött idő 2,8 évről 8,3 évre emelkedett. Tehát míg világszinten egy átlagos dolgozónak ez első három osztály sem volt meg, fél évszázad alatt eljutottunk oda, hogy egy átlagos dolgozó már kipipálhatta a nyolc általánost is. 1965-ben a francia munkaerő átlagosan kevesebb mint 5 évet töltött az iskolapadban, és az egy főre eső jövedelem így volt évi 14 ezer dollár (2005-ös értéken). Ma viszont azokban az országokban, ahol ehhez hasonló a munkaerő átlagos iskolai végzettsége, az átlagos jövedelem csak évi ezer dollár körül alakul. Gondoljunk csak bele, hogy ez mekkora különbség.

1960-ban azok az államok, ahol átlagosan 8,3 évet töltöttek az iskolában az emberek, öt és félszer gazdagabbak voltak, mint azok, ahol átlagosan csak 2,3 évig tanultak. Ezzel szemben alig 70 százalékkal lettek gazdagabbak azok az országok, amelyek ebben az ötven évben 2,3-ról 8,3-ra növelték az iskolában töltött átlagos időt. És nyilvánvaló, hogy ez sem csak az oktatásnak tudható be, hisz számos egyéb tényező – például a technológiai színvonal – is együtt mozog az oktatási rendszer színvonalával.

Az egyes országok példája még jobban rávilágít arra, hogy nem minden az oktatáson múlik. Kínában például 1960-ban alacsonyabb volt az átlagos iskolai végzettség, mint Iránban vagy Mexikóban, és kevesebbet is javult ez a mutató 2010-ig. Gazdasági növekedés tekintetében azonban Kína messze túlszárnyalta mindkettőt. A gazdasági fejlesztésben sikereket elérők tehát az oktatáson kívül valami másnak is köszönhetik a felzárkózást.

A legértékesebb tudást a munkahelyeken és nem az iskolapadban lehet megszerezni. Egy átlagos modern cégnél Hausmann cikke szerint átlagosan az álláshelyek mindössze 15 százalékát hirdetik meg pályakezdőknek. A munkaadóknak tehát valami olyasmi kell, amit az iskolapad önmagában nem tud megadni. Mondhatjuk azt is, hogy az oktatás szükséges, de nem elégséges feltétel. Megfordítva ez annyit tesz, hogy a növekedés szempontjából szinte hiába fektetünk az oktatási rendszerbe, ha a többi feltétel nem adott. Egy olyan országban, ahol átlagosan 10 évet ültek az emberek az iskolapadban, az átlagos egy főre eső jövedelem évi 30 ezer dollár körül volt 2010-ben. Albániában, Örményországban és Srí Lankán is ugyanennyit tanulnak átlagosan, az egy főre jutó jövedelem ennek mégis csak egyhatoda. Hausmann szerint akármi is okozza ezen országok lemaradását, az biztos, hogy nem az oktatás hiánya.

A sikeres gazdasági stratégia a termelékenység összetevőire fókuszál. Természetesen az oktatásnak is hatása van a termelékenységre, de nem szabad elfelejteni, hogy a tényleges és potenciális munkaerő – a kivételektől eltekintve – már nem az iskolapadokban ül. A sikeres gazdasági stratégia tehát nem hagyatkozhat az oktatási rendszer fejlesztésére. Az alacsony munkaerőpiaci részvétel növelése, az ösztönző adórendszer és a jól működő hitelezés hatékonyabb eszközöknek tűnnek.

Közzétéve: 2015. június 16. Szerző: Professor Blinkmann

A bejegyzés trackback címe:

https://spiler.blog.hu/api/trackback/id/tr327548126

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hozzászólások

komment hozzászólás
süti beállítások módosítása