Aligha vannak már érinthetetlen országok Európában, ha a bal- vagy jobboldali populizmusról beszélünk. A mediterrán, válságban lévő országok bajai ismertek már 2008 óta, de a gazdaságilag jól teljesítő Egyesült Királyságban és Németországban is felütötték a fejüket ezek a pártok.
Korábban már foglalkoztunk a blogon ezeknek a pártoknak a terjedésével. Fontos nekünk is értenünk, hiszen akár az ózdi jobbikos győzelemre, akár a különböző tüntikre gondolunk, ezek messze nem egyedülállóak Európában. Bár egyelőre se itthon, se másutt (kivéve a görögöket) nem fenyeget az a veszély, hogy egy radikális társaság jusson hatalomra, mégis megismerhetjük közös vonásaikat.
A politikai elitnek Európa-szerte sok elszámolnivalója akad, hiszen a válság hat évvel ezelőtti kirobbanása óta toljuk magunk előtt a problémákat, az összeomlást nem egyszer alig elkerülve. Ez a problémahalmaz eltérő elegyben, de mindenütt tartalmazza a korrupciót, inkompetenciát, súlyos szociális és gazdasági válságot, a fiatalok tömeges munkanélküliségét és az innováció egyre égetőbb hiányát. S ilyen időkben természetes, hogy felbukkannak radikális és populista pártok. A magyar (és az európai) baloldal nagy félreértése a mai napig az ebben, hogy a betegség helyett a tünettel akar harcolni.
Az első és legfontosabb teendő, végre rendbe kell rakni a gazdaságot. Nem ártana, ha a különböző nemzeti kormányok, a Bizottság és az Európai Központi Bank végre előjönnének egy olyan ötlettel, ami nem csak papíron létezik, s ami lendületet adhat a kontinens gazdaságának, mielőtt az USA, Kína meg a többiek végleg elhúznak mellőlünk.
De Nagy-Britannia és a UKIP példája megmutatta, hogy egy jól működő gazdaság sem elég önmagában. Az integritás és az értékek hiánya, a politika kiüresedése szintén hajtóerővel bír a populista pártokra. Hiszen mi más is éreztetné a társadalommal elhanyagoltságát a politikai osztály részéről, mint a rövidtávú, médiavezérelt hatalmi érdekek érvényesülése a közjó felett? „A politika egy válság után olyan, mint egy hűtlen pár: sok hangos hűségeskü abban a helyzetben jelent bármit is?”
Be kell látni, könnyű megoldás nincs. Zéró tolerancia kell a korrupció iránt, s be kell ismerni, hogy a politika nem fog tudni mindenre megoldást kínálni. Segítene egy kis vérfrissítés is, mert a választók széles tömegének nem tetszik, hogy vezető politikusaink többsége egész karrierjét a parlamentben töltötte.
Ideális esetben a régi politikai kultúrát Európában nem a populizmus terjesztői, hanem megújult középpártok fogják leváltani. De ez egyelőre még várat magára.
Hugo Dixon írása nyomán
