Vona Gábor tegnap az Egyenes Beszédben úgy nyilatkozott, hogy a magyar történelem során mindig hiba volt a konfliktus Oroszországgal. A Jobbik elnöke szerint ’56-ban sem kellett volna az oroszokkal harcolni.
Legyünk korrektek, és idézzük a történész végzettségű Vona Gábort: „Tehát hogyha megnézzük a történelmünket, akár 1849-et, akár 1945-öt, akár 1956-ot. Ebből mind-mind az a tanulság, hogy igyekeznünk kell Oroszországgal, az orosz medvével, a lehető legjobb kapcsolatra.”
Csak halkan jegyezném meg, hogy roppant kíváncsi vagyok, hogy hogy áll majd ki ezek után a Kitörés napját rendszeresen ünneplő társszervezetei elé. Hogy „bocs fiúk, de igazából tök hülyeség volt ez a kitörés, eleve nem kellett volna a bolsevikok ellen harcolni, ugyan nem igaz, hogy nem tudjátok, hogy a „medve nem játék?” Talán ez még valamennyire szórakoztató is lehet, hogy sikerült önellentmondásba kerülni. De ennél lényegesen súlyosabb, hogy ezek szerint Vona nem csak a Nyugathoz való tartozást tagadja, hanem a magyar szabadságharcoknak sem látja értelmét. További kérdésként merül fel, hogy akkor most Vona ezzel megtagadta Budaházy Györgyöt is, aki oly hősiesen bontotta a Szovjet Hősi Emlékművet két kezével. Budaházy ugyan is nem pont a jó kapcsolatokra törekedett Oroszországgal.
Vona szerint jobb kapcsolatra kellett volna törekedni ’56-ban. Kedves Vona Gábor – mivel roppant mód érdekel – mégis hogy a fenébe lehetett volna ’56-ban jobb kapcsolatra törekedni? Csak mert Vona – újabb önellentmondás – vállalja a kontinuitást a 2006-os zavargókkal. Akik többségében nem Gyurcsány ellen tüntettek békésen, hanem barikádokat emeltek és gyújtogattak. Ha most jól értjük, akkor Gyurcsányra lehet molotov koktélokkal válaszolni, azonban a Szovjetunió baráti ölelésénél azért ez túlzás, jobb kapcsolatra kellett volna törekedni. Roppant kíváncsi vagyok arra, hogy mindezek után hogyan fog a szemébe nézni mondjuk Wittner Máriának és a többi halálra ítéltnek. Esetleg nekik is megmagyarázhatná, hogy a „medve nem játék”. Vona tehát inkább letette volna a fegyvert ’56-ban, esetleg a meg sem ragadta volna. Szépen belesimult volna a Rákosi-terrorba és jobb kapcsolatokra törekedett volna a baráti Oroszországgal.
Úgy néz ki kedves Vona Gábor, hogy az átöltöző szoba XXI. században is működik. Ha már lassan elfogynak a kommunisták, „szerencsére” a Jobbik gondoskodik az utánpótlásról.
