A magyarországi ellenzék még akkor sem nyerhet a 2014-es választáson, ha több szavazatot kap, mint a Fidesz. Ilyen és hasonló baromságokban tocsog Kim Lane Scheppele amerikai alkotmányjogász (sic) legutóbbi írása, amely tekintélyesnek hazudott Paul Krugman-féle blogon jelent meg. Ez eddig megfelel az eddigi szokásos ügymenetnek. Az már azonban nem, hogy a gyomorfekélybaloldal tündöklő portálján, a Galamuson egy nappal hamarabb megjelent a cikk magyar nyelven, mint angolul az amerikai portálon.
Nem szeretnénk behemót összeesküvést karcolni az égre, de a Galamus balfaszkodása szinte egyértelművé teszi: az ötrészes cikksorozat szövegtörzse Magyarországon készült. Nincs azzal semmi gond, ha egy külföldi újságíró, vagy szakértő Magyarországról szerez be infókat, hogy elemezze a politikai helyzetet. A baj azzal van, ha egy függetlenkülföldi szakértő egy az egyben átveszi egy adott párt sztoriját (pl. elcsalják a választásokat, betiltják a hajléktalanságot, megszűnik az alkotmánybíróság, gettóba küldik a cigányságot), mindenféle forráskritika, a tények alapvető ellenőrzése és a kritika tárgyává tett párt megkérdezése nélkül. A sajtószabadság végtelen óceánján ezt persze semmi sem tiltja. De az eredmény csontig hatoló pártpropaganda és féregszámra hemzsegő tárgyi tévedés lesz. Scheppele asszony ebben az élen jár, még akkor is, ha egy Nobel-díjas közgazdász és a New York Times bundájába bújik.
Nem feladatunk, hogy azon merengjünk, Scheppele ügybuzgóságának van-e köze Halmai Gáborhoz fűződő, meghitten szakmai viszonyához. De azt azért elvártuk volna, hogy kicsit jobban elidőzzön egy esetleges jobboldali választási győzelem már most borítékolható legfontosabb okán: azon, hogy a kormányzó pártszövetség sokkal népszerűbb, mint a szavazók által alkalmatlannak tartott ellenzéki tömörülés.
Jó lett volna, ha legalább egy szóval megemlíti, hogy az MSZP nyakig ül egy negyedmilliárdos botrányban, vezetője pedig hetek óta nem jött ki a napra. Jó lett volna, ha szól arról, hogy Bajnai Gordon az alkalmatlanság ezernyi bizonyítékát szállította az elmúlt másfél évben, és Soros György összes pénze ellenére is annyi tehetséget virított, mint egy zsák béka. Sajnos elmulasztotta leírni azt, hogy a baloldali napirendet továbbra is egy Gyurcsány Ferenc nevű félőrült tematizálja. Egy olyan félőrült, aki 2010-ben személyesen hordta a téglákat a Fideszkétharmad építményébe, és most is azt teszi.
Ha Scheppele-t egy kicsit is vezérelte volna a politikai elemzés vágya, talán megemlíthette volna: a baloldali pártok már ezer sajtótájékoztatót tartottak arról, hogyan osztanák fel egymás között a pozíciókat, de egy gondolatot nem tudtak fotoszintetizálni azzal kapcsolatban, hogy milyen intézkedésekkel segítenék a választókat, hogyan tennék jobb hellyé az országot. Ha a baloldal április 6-án újra kap egy zakót, az ezek miatt lesz, és nem az új eljárási szabályok miatt.
Egyébként meg, a magyar választási rendszer a népszerűbb győztes pártot stabil többséghez segíti. Éppúgy, mint 1990 óta bármikor.
