A kormányzati politika homlokterében áll a termelő gazdaság talpra állítása Magyarországon. Rövid- és középtávon ennek eszköze a befektetések ösztönzése, ezzel munkahelyeket teremtve, s a beáramló tőkével lendíteni fel az ország sorsát. Hosszabb távon pedig a műszaki képzések fejlesztésével egy új paradigmához alkalmazkodhatunk.
A baloldalhoz kötődő publicisták gyakran „csúfolódnak” ezen az irányon, ugyanakkor a foglalkoztatottság növeléséhez szükség van a termelő ágazatok fejlesztésére. Ennek oka, hogy az alacsonyan képzett munkaerőt könnyebben – olcsóbban és rövidebb idő alatt - lehet felkészíteni bármilyen jó szakmunkásnak, mint hogy diplomások legyenek. Jó szakembernek azonban igenis képezhetőek. Ezt pedig segíti a szakképzés átalakítása, ahol a gyakorlati tapasztalatokra alapozzák a képzettség megszerzését.
Gyakran szokták felhozni, hogy hogyan is versenyezhetnénk Kínával vagy más, rendkívül alacsony bérköltségű országokkal. Jogos a felvetés, de ez a probléma félreértésén alapul. Hiszen hosszú távon a világon egyetlen ország, egyetlen gazdaság sem alapozhat az olcsó munkaerejére. A technológiai fejlődés ma egyre inkább egy olyan szakaszhoz juttat el bennünket, mint amilyen paradigmaváltást az első ipari forradalom jelenthetett.
Ez alatt azt értem, hogy a klasszikus gyárakban egyre kevésbé van szükség munkaerőre, mivel a termelés maga automatizálódik, s nagyrészt gépek gyártanak gépeket. Így kevesebb kezelőszemélyzetre van szükség, nekik viszont képzettebeknek kell lenniük. A jövő útja nem pusztán a termelés, hanem az innováció és az információ.
Ez akár hangozhatna vészjóslóan is a mi szempontunkból, s legyünk őszinték: Európa jelenleg nem áll túl jól a kutatás és fejlesztés területén. Azonban a gyártási költségek alacsonyan tartása az automatizált feldolgozóiparral egyre kevésbé fogja indokolni, hogy minden terméken a „Made in China” felirat legyen, főleg ha folytatódik a közlekedés olajárak miatti drágulása.
Tudják ezt pontosan Kínában és a többi feltörekvő országban is. Ugyanakkor ha Európa és benne Magyarország lassult ezen a területen is az elmúlt évtizedben, továbbra is van olyan előnyünk és tapasztalatunk, amire lehet építeni. Itthon például a különböző startupok, innovatív kiscégek felfutóban vannak, s ezzel később iránymutatóak lehetünk az egész öreg kontinensen is.
Ezek a tapasztalatok így árnyalják máris azt a képet, miszerint a kormány szegény humánképzéseket elnyomja a műszakiak javára. Hiszen az előbb vázolt képlet is mutatja, hogy egyre többen fognak elhelyezkedni a különböző szolgáltatói szektorokban, mivel a termelői szférában kevesebb, de sokkal képzettebb és innovatívabb emberre lesz szükség. Mindehhez kapcsolódik még a keleti nyitás politikája is, ami a hazai termelés bővítésének piacait tárja fel a világban.
Közhely: Magyarország nyitott, exportorientált gazdasággal rendelkezik. Ezt azonban versenyelőnnyé lehet változtatni egy globalizált világban, igaz csak kemény munka árán. A haszon, amivel kecsegtet viszont gyermekeink biztos megélhetésű jövőjét jelenti.
