Az ember kapkodja a fejét és nem tudja hol van. Többször ránéz a dátumra, majd a fejlécre és nem érti. Most ünnepli a nagy baloldali napilap alapítása évfordulóját és 60 évvel ezelőtti cikkeket szemléz? Történt ugyanis, hogy a Népszabadságban megjelent egy cikk az alábbi címmel: Irreálisan sok a hittanos. És akkor ezt így hogy? - kérdezhetnénk.
A történet röviden annyi, hogy a kormány - a nyugati minták alapján- felmenő rendszerben bevezette a kötelezően választható hit- vagy erkölcstan oktatást. A szülők meg nem átallották a gyermekeiket nagy számban (kérdés az, hogy mi a nagy szám ebben a tekintetben?) hittanra beíratni. Az elsősöket 52 %-ban, az ötödikeseket 42%-ban. Mi jött le ebből a Népszabinak?: Irreálisan sok a hittanos. A magyarázat persze rögtön érkezik. Kamarás István vallásszociológus (nem tudom miért de erről a szóról nekem mindig az empiriokriticizmus jut eszembe), felmér, oktat, sopánkodik és persze végkövetkeztet: fortélyos félelem igazgat, innentől idézünk: „szerepet játszott a szülők félelme is: egy részük úgy gondolta, a mai világban jobbat tesz a gyerekének, ha inkább hittanra járatja”. A mai világban persze, amikor csuhások állnak minden iskola kapujában és méretes favonalzójukkal osztják a körmöst az arra járó kisdiákoknak.
A megállapításokat, a derék vallásszociológus – aki egyébiránt elvégezte a Marxizmus-lelinizmus Esti Egyetem esztétika szakosítóját is – persze komoly adatokkal támasztja alá: "Kamarás magánkutatásba kezdett. Ismeretségeit felhasználva úgy százötven településről szerzett be adatokat. A minta nem reprezentatív, de a szociológus feltevése szerint az összkép nagyjából fedi a valóságot."
A komoly szakmai munka minket is magánkutatásra sarkalt. A Spíler Vallásszociológiai és Empiriokriticista Főosztálya az alábbi kutatási eseményekről tájékoztatja a közvéleményt.
A magyar lakosság a 2011-es népszámláláson kb. 55 %-ban valamilyen felekezethez tartozónak vallotta magát. Jegyezzük meg ez a szám nagyságrendileg kevesebb, annál, amit 10 évvel ezelőtt mértek. Természetesen ez az 55% nem egyezik azzal, hogy mennyien járnak minden héten templomba. Az ennél jóval kevesebb. Ugyanakkor az, hogy ki jár rendszeresen templomba semmilyen szinten nincs összefüggésben azzal, hogy a gyerekének a hitoktatást választja. Ez utóbbi ugyanis kötelezően választandó: vagy hittan, vagy erkölcstan. Önmagában az lenne a meglepő, ha valaki, aki önmagát valamelyik felekezethez tartozónak tartja a gyermekét nem hittanra, hanem "állami erkölcstanra" íratja.
Másodszor, a mi kis magánkutatásunkból kiderült az is, hogy több olyan szülőt is ismerünk, aki magát nem tartja vallásosnak, gyermekét mégis egyházi iskolába íratja, "jobb lesz ott a gyereknek" - címszóval. Olyannal is találkoztunk, akik kifejezetten egyházellenesek, mégis a gyerek egyházi iskolába ment, mert az sokkal színvonalasabb, mint a közelben lévő világi suli. Nem meglepő hát egyáltalán, hogy egy eldöntendő kérdésnél a szülők a hittant választják. Az elsősök esetében az 52% nagyjából egyezik a népszámlálási adatokkal, míg az ötödikesek esetében a 42%, több mint 10%-kal kevesebb, mint a cenzus adatai. Ha szenzációhajhászok lennénk azt is mondhatnánk: Irreálisan kevés a hittanos, az ötödikesek körében.
A történet nem több és nem kevesebb. Úgyis mondhatnánk: ennyi. A kérdés csak az, hogy a Népszabadság és a baloldal miért küzd még mindig nem létező sárkányokkal?
