A vegyifegyverek Szíriában történt bevetése körül máig tisztázatlan egy sor kérdés, kezdve azzal ki is követte el. Azonban a válaszreakciók elsősorban Washingtonból és kisebb részben Európából egy új irányt jelölnek ki, ami az elmúlt bő évtized politikájának változását jelzi.
Az augusztus 21-i vegyifegyveres támadást követően mindenki egy nyugati koalíció beavatkozására számított, s ennek megfelelően – ha kicsit lassan is – hat nappal később Chuck Hagel amerikai védelmi miniszter bejelentette, hogy az Egyesült Államok készen áll egy Asszad elleni katonai csapásra. Pörögtek az események ezen a héten, hiszen a „special relationship” ellenére a Westminster leszavazta saját miniszterelnökének indítványát a beavatkozásról, s az utóbbi években egyre aktívabb franciák léptek elő fő szövetségesekké. Ha valakit érdekel az idősor, a potus blog elég jól összefoglalja.
Szóval amit látunk, az az hogy Obama tökölődik. Az Egyesült Államok politikája a legutóbbi időkig elég intervencionista volt, azonban az iraki és afganisztáni szerepvállalás miatt kiábrándulva a lakosság már nem támogatja ezt az utat. Obama – akit pont ezek miatt a remény szavával választottak anno meg – egy platformra került a lassan változó szenátus olyan nagy öregjeivel, akik meghatározták ezt az intervencionista irányt korábban.
Ezzel szemben ott áll a képviselőház és jópár fiatal szenátor (ld.: Rand Paul), akik erősen ellenzik a beavatkozást, s egyáltalán ezt a „világ csendőre” szerepet. Obama gyáván tolva a felelősséget a kongresszushoz fordult felhatalmazásért, s amikor ez már nagyon bukni látszott, pont Putyin menti meg az elnök maradék renoméját. Elég furcsa helyzet, nem?
Ugyanis a kínaiakkal végig közösen ellenkező oroszok terve arról, hogy a szír kormány adja át vegyi fegyvereit nemzetközi megfigyelőknek, s ezzel megússza a nyugati bombázást, a legjobban Obamának jön kapóra. A demokrata elnök ugyanis ebben a kérdésben elvesztette hátországát, szövetségeseit, s egyetlen erőforrása mára viszonylagos külföldi népszerűsége maradt.
Három év van hátra a következő elnökválasztásig, azonban az már látszik, hogy most valódi változás közeleg. Egyesek már a kínaiak uralta világrendet vizionálják. Ugyanakkor ez másról szól, hiszen a katonai ereje továbbra is bőven meglenne Washingtonnak hogy rendet rakjon Szíriában. A helyzet sokkal inkább otthon változott meg.
